Csipkerózsa gyűjtőnéven foglaljuk össze mindazokat
a vadon élő (újabban kultúrákban is termő) rózsafajokat, amelyeket vadrózsának, gyepűrózsának, ebrózsanak és még több más néven is ismerünk; bogyóraemlékeztető termésüket pedig csipkebogyónak, csipkének, hecsedlinek, bicskének, csitkenyének nevezzük. Mind a nálunk legjobban elterjedt vadrózsafajta mind pedig annak rokonfajai hegyvidékeink kopáros, cserjés domboldalain, erdők szélén, legelőkön élnek; más vidékeken
pedig sövénynek is ültetik . Jelentősebb tömeges termőhelyei : Hegyalja, az Abaúj-Tornaihegyvidék, a Bükk, a Mátra, a Cserhát, a Börzsöny, a Pilis, a Bakony és a Balaton-felvidék. Ezeken a hagyományos termőhelyeken, de az ország más vidékein is (pl. a Hortobágyon) már több csipkeró zsa-kultúra létesült. A cserjék 2—3 m magasak, ágaikívesen hajlók, tüskések. Leveleik 5—7 levélkéből összetetten szárnyasak. Virágaik 3—4 cm átmérőjűek, szirmuk fehér vagy halványan pirosló; májusa-júniusban nyílnak. Álbogyótermésük amelyeket közönségesen „bogyónak" nevezünk megközelítően tojás, körte vagygömb alakú, gyakran pedig ovális, 1,5—3 cm hosszú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos,majd egészen meggypiros színű, jellemző savanykás, aromásízű. Belsejében több , búzaszemnyi aszmagtermés — közönségesen „mag " — foglal helyet, amelyeket merev, szúrós hegyű szőrök vesznek körül. A csipkebogyó augusztus végétől pirosodik, illetve érik.
A csipkebogyó már régen magára vonta az emberek érdeklő dését. Az ókori népek is nagyra becsülték, de nemcsak mint ínyenc készítményekhez való gyümölcsöt, hanem mint többféle,
különösen a sorvadásos betegségek hatásos gyógyszerét is. A csipkebogyó igazi értékét a modern tudomány kutatta fel, kimutatva, hogy több C-vitamint tartalmaz , mint bármely más vad vagy kerti gyümölcs, valamint bármelyik főzeléknövény.
Még a tetemes C-vitamin-tartalom hírében álló citroménál is tízszerte több a csipkebogyó C-vitamin-tartalma. A C-vitamint szervezetünk nem nélkülözheti, mert hiánya
legyengülést, betegségekkel szembeni fogékonyságot és skorbutot okoz. Járványok idején, különösen influenza ellen a szervezet ellenálló-képességét C-vitamin fogyasztásával eredményesen fokozhatjuk. A csipkebogyó különösen télen — amikor nem
juthatunk friss gyümölcshöz és főzelékhez — érdemel nagy megbecsülést, mert akkor szinte egyedüli C-vitamin-forrásunk. A csipkebogyónak nem csupán a 0,5— 1,0%-ot kitevő C- vitamin-tartalma jelenti egyedüli értékét, mert ezenkívül még
más olyan anyagokat is tartalmaz , amelyeket az ember szervezete szintén kitűnően hasznosít: 10—20% cukrot, 10 % pektint , 3% alma- és citromsavat, vasat, magnéziumot, meszet, illó- és
zsírosolajat, cseranyagot, nyomokban pedig még A-, B-, K- és P-vitamint is.
A csipkebogyó drogja kétféle alakban kerül a kereskedelembe: egészben egyszerűen megszárítva (Cynosbati fructus cum séminibus), valamint felhasítva, magvaitól, szőreitől megtisztítva „csipkehúsként" (Cynosbati frudus sine seminibus).
A csipkehús árunak azért megfelelően magasabb is az ára, hiszen az a magvaktól és a kellemetlen szőröktől megtisztított, hatóanyag-tartalomban megközelítően még egyszer olyan dús . A vásárló dolga, hogy milyen célú felhasználásra, melyik áru
fajtát kéri. A csipkebogyó felhasználási céljának és módjának igen tág tere van. Gyakran teaként fogyasztják, de készítenek belőle ízt, bort , pálinkát , likőrt, mártást és levest is.
A csipkebogyó-készítmények azonban nem csupán erősítő, üdítő és élvezeti célokat szolgálnak, hanem gyógyítanak is, különösen vese- és hólyagbajokat. Említik még jó hatását magas vérnyomás, bólhurut, hörghurut, epe- és májzavarok esetében is.
Az ipar, a csipkebogyó célszerűbb és változatosabb felhasz nálhatósága érdekében, cukorral dúsított szörpöt gyárt belőle. A csipkeszörpöt a gyógynövény-szaküzletek és az élelmiszer üzletek hozzák forgalomba.
Viroma néven magnéziummal dúsított diétás csipkeszörp is kapható az üzletekben, amelyet az érrendszeri megbetegedésben szenvedők használhatnak jó eredménnyel. Ugyanez a készít
mény cukorbetegek által fogyasztható változatban is van for galomban. A csipkeszörp sportolóknak is igen hasznos. A csipkeszörp szikvízzel, de kútvízzel is kitűnő erősítő és
üdítő ital . Csipkeszörpöt meleg vízhez adva, perceken belül jó csipketeát nyerünk. 2—3 pohárnyi csipkefröccs vagy 2—3 csészényi csipketea fedezi a napi C-vitamin-szükségletet. A csipketeát vagy a csipkeszörpöt számos ipari üzemben védőitalként is fogyasztják a dolgozók, öregkorban az állandó jó közérzetet a csipketea vagy a csipkeszörp elősegíti.
A csipkebogyó fejlődésekor kezdetben zöld, majd sárga, később világos- és végül sötétpiros színűvé válik. Gyűjtése rendszerint augusztus vége felé kezdődhet, mert akkor már sokbokron egyöntetűen világospiros bogyó található . A bogyók
ilyenkor még kemények, tulajdonképpen még csak félérettek. Ebben a kezdeti érettségi állapotukban tartalmazzák a legtöbb C-vitamint, valamint ekkor dolgozhatók fel hasított , magtala-
nított, majd megszárított csipkehússá. Később, az erősebben érett, esetleg már puhulni is kezdő bogyó hasításra már nem alkalmas, azt egészben kell megszárítani. Mivel a csipkebogyóáru értékét hatóanyag-tartalma, tetszetős színe és alakja szabja meg, gyűjtését, feldolgozását, szárítását , csomagolását a legnagyobb gondossággal és szakszerű
séggel kell végezni. A vidéki felvásárlóknak jól kell megszer- vezni a munkát , hogy a szükséges időre a gyűjtők rendelkezésre álljanak. Ki kell oktatni őket, hogy csakis a már megpirosodott,
ép, egészséges bogyókat gyűjtsék, mégpedig kocsány nélkül. A gyűjtött csipkét lehetőleg hátikosárban szállítsák az átvevő helyekre, mert abban nem zúzódik, nem törődik meg, mint a zsákban. A friss bogyót az átvevőhelyen nem szabad huzamosabb
ideig zsákokban tárolni, sőt még nagyobb halmokban sem, mert a gyümölcs bepárásodik, bemelegszik, megpuhulhat ; hasításra már alkalmatlanná válhat . Különösen azoknak a felvásárló szerveknek kell jól felké szülni nagyobb tömegű friss bogyó tárolására, akik nyers álla potban fogják a feldolgozó üzemekbe elszállítani. Hűvös raktárban vagy pincében, legfeljebb tenyérnyi rétegben kiterítve, naponta legalább egyszer óvatosan átforgatva tárolják az el
szállításig. A zsákokba való csomagolásnál, a kocsin való szállításkor is kíméletesen kell eljárni, hogy ne törődjön a gyümölcs, mert sérülten útközben megcefrésedhet, de meg is penészedhet.
Csipkehús előállításával ez idő szerint még csak néhány szövetkezet foglalkozik, nagy részük frissen vagy egészben megszárítva adja át a bogyót. Mivel a húsáru előállítása jövedelmezőbb az egész bogyóáruéval szemben, egyre több szövetkezet igyekszik megfelelő hasítógépet beszerezni. A gépek munkájával szembeni követelmény, hogy hosszában hasítsák ketté a bogyót,
valamint a magoktól is tökéletesen megtisztítsák anélkül, hogy a termésfelek összetöredeznének.
A csipkehúst gondosan kell megszárítani, mert ez döntően befolyásolja az áru minőségét. Szellős, tiszta padláson kell szárítani, az anyagot legföljebb 1—2 ujjnyi vékony rétegben kiterítve . Nem szabad a padlás padozatára teríteni akkor, ha az nincsen kifogástalanul letapasztva, mert a poros padozattól az áru bevonódik, teljesen értéktelenné is válhat . Ha a padlás poros, okvetlenül papírt vagy ponyvát kell teríteni . Kora ősz
szel, amikor a csipkehús készül, még a nap melegét is jól fel lehet használni szárításra. Ehhez megfelelő mennyiségű szárító keretre van szükség.
Kb. 4 kg friss bogyóból lesz 1 kg száraz húsáru. Hozzávető
legesen egyforma a gyümölcshús és a mag súlyaránya. A csipkehúsból kirostált mag (Cynosbati semen) is értékesíthető, azért a szőröktől és a gyümölcstörmeléktől meg kell tisz
títani és szintén megszárítani. A csipkemag a növény szaporí tására, valamint összezúzva állati takarmányként is értékesíthető ; főleg sertésekkel etetik. Tartalmaz : 0,3 % illóolajat, 8%
zsírosolajat, lecitint, vanillint, cukrot, E-vitamint. Főzetétgyógyszerként hólyagbántalmak ellen ajánlják. A feldolgozás folyamán fémekkel, a legvalószínűbben pedig vassal érintkezik a bogyó, pedig a vas oxidja erősen bontó hatású a C-vitaminra. Ezért igen fontos, hogy a gép hasítókése a legjobb minőségű rozsdamentes acélból készüljön; a szárító
keretek drótfonata pedig szigetelőül vízüveggel legyen bevonva. Az egész bogyót ugyanolyan gondosan kell megszárítani, amint azt a csipkehúsnál leírtuk. Vékony rétegben kiterítve —szinte bogyót bogyó mellé helyezve— heteken belül megszárad,
míg vastagabb rétegben kiterítve a száradás hónapokra is ki nyúlhat, közben pedig az árut a megromlás veszélye fenyegeti. Különösen jelentős a veszteség, ha a megszáradás a tél beálltáig
nem fejeződhetett be ; a bogyót akkor már csak a tavasz melege fogja megszárítani. Időközben a bogyó megfagyhat, de a cserepek között a padlásra behatoló hó is belepheti. Ezeknek a kedvezőtlen körülményeknek következményei: az áru megpenészedése, tetszetős színének az elveszítése lehet. Ahol lehetséges; a késő őszi időkben gyűjtött bogyónak mesterséges szá rításáról kell gondoskodni. Szárítás céljára jól megfelel a Farmer terményszárító, esetleg fűthető helyiség, ahol ugyancsak keretekre kiterítve lehet szárítani. Kb. 2 kg friss gyümölcsből lesz 1 kg száraz bogyóáru.
Termesztése. Az érett vadrózsatermésekből kigyűjtött aszmagokat azonnal, még ősszel el kell vetni. Vagy szabadágyba 40 cm sortávolságban, vagy pedig ládába nedves homokkal rétegezve, a szabad földbe süllyesztve a fagynak kitenni,
s majd csak tavasszal elvetni. A tavasszal kicsírázott magvakból őszig már állandó helyükre
ültethetők a növénykék. A kiültetés 3 m növénytávolságban történjék, hogy a kultúra művelhető, majd 4—5 év múlva pedig a termés könnyen szedhető legyen. Más növényekkel nem hasznosítható területeken, illetve tala joko n is jól megél a csipkerózsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése