Beléndek

Bolondító   csalmatok,   büind,  disznóbab, csábítófű.  Hyoscyarnus niger.  Erősen mérgező!
A   burgonyafélék (Solanaceae)   családjába   tartozó ,   legelőkön, szennyes,     trágyás helyeken,    egy-   és  kétéves   fajtaváltozatban
termő,     minden     részében    erősen mérgező,      ragadós  mirigyszőrök­ kel borított ,  kellemetlen     szagú, szürkészöld  szín  növény. Gyökere  karó alakú,    fehéres színű,  egészen  arasznyi hosszú.
A  kétéves   változata az  első  év­ben     csupán    tőálló  leveleket  fej­leszt,   amelyek 15—35 cm    hosszúak, hosszúnyelűek, hosszas tojás kerüle-
tűek, durván, majd­nem   karéjosan   fogasak,  húsosak, rövid szőrökkel borítottak ;  fonákukon      a  főerek  szélesek,   fehére­sek, kiemelkedők.
Szára a második évben 50—80 cm magas,  elágazó.
A  szárlevelek    is  öblösen   fogasak,  az alsók nyelesek,  20 cm hosszúak,  a felsőbbek kisebbedők, majd   ülők,   kissé   szárra   futók.
Virágai   rövid   kocsányúak,   lilás erezettel piszkossárga színűek, nagy murvalevelek hónaljábanül­nek. Termése 15—20 mm hosszú, hasas bögre alakú, éréskor leváló kupakkal   fedett   tok ,   amelyet  öt szúrós   fogú   csésze   vesz   körül. A    magok  mákszemnyiek, vese alakúak, szürkésbarnák,   bibir­csesek. A beléndek egyéves faj változata tőrózsában álló leveleket nem hoz,  szára   alacsonyabb, egyszerű,    levelei   kisebbek. Virágzási idejük   május—június ;   termésük   júniusban,   júliusban      érik.

Gyűjtendők:
Rövid   nyélrésszel   lecsípve  a  kifejlett   tőlevelek, valamint   a  szár  levelei. Beszáradási arányuk   kb.6:1 . A   tőlevelek   gyakran   az   eső     által   felvert   talajtól   szennyezet­tek,   ezért   ezeket   a   leveleket  még   frissen   vízzel   le   kell   öblíteni, majd  zsinórra   felfűzve   kell   megszárítani. A drog (Hyoscyami   folium) fő  hatóanyaga  a  hioszciamin, amely a szárítás alatt nagy részben atropinná alakul át ,  továb­bá  a   szkopolamin.  összalkaloidtartalma   0,06—0,17%. Tartal­maz még kolint, egy glikozidát, cseranyagot és nyomokban illó­olajat. A gyökérben kb . 0,08%, a magban pedig 0,05% alkaloida található .
A beléndeklevelet   —   maszlag- és nadragulyalevéllel együttasztmás  köhögési   rohamok csillapítására,  füstölőporok és ciga­retták,   valamint   fájdalomcsillapító   és   bódító   hatású   gyógysze­rek  készítésére   használják. Bégebben  a  patikáink   tartották  a reumás   fájdalmak   elleni  bedörzsölőszerül  használt  „beléndekolajat",  amely táblaolajban kifőzött   beléndeklevelekből  készült. Vattába itatva    fájós,  odvas    fogakba    is  helyezték.  A   lókupecek   beléndekmagot   adtak   be   a   lovuknak,   hogy   leg­alább  az  eladás alatt leplezzék a  kehességüket. A   vevők   még meg is futtatták a lovat anélkül, hogy kehességük megmutatko­zott   volna. A   középkorban   boszorkánykenőcsöt   és   bájitalt   ké­szítettek   beléndekből.   A   beléndekmag   mákhoz   keveredve   már gyakran   okozott   súlyos   mérgezést.   Mivel   a   mezőgazdasági  kul­túránk   fejlődésével a  beléndek   is   kiveszőfélben   levő gyom   lett ,
időnként   termesztéssel   fedezzük   szükségletünket. Termesztése. Tápanyagokban, gazdag, nyirkosabb,      közép­ kötött talajt   igényel.   A   kétéves  fajváltozatát   érdemes  termeszteni,   mivel   lényegesen   több   levéltermést  ad,   mint   az   egyéves. Magját  télen  ki  kell  fagyasztani,     majd   tavasszal  35—40 cm
sortávolságban   állandó   helyére   el   kell   vetni.   Megfelelő   időben  kb. 30 cm   tőtávolságra    ki  is   kell  egyelni.  Célszerű   sorjelzővel (pl.  mustárral) vetni. Az  első  évben    a   kifejlett   tőleveleket   kell   gyűjteni,   amelyek nagyok,      dohánylevél   módjára  zsinegre felfűzve   is  megszárít­ hatok.  A második évben  a növény dúsan hoz lombleveleket.  Áldottfű,   áldott     bogáncs,   keserű    bogáncs.   Cnicus     benedvUus L.   Fészkesvirágzatúak   (Compositae)   A   Földközi-tenger   mellékéről   származó,nálunk   vadon   nem termő,   minden   részében  rendkívül   keserű   ízű,  egyéves növény.
Nagyban       termesztjük. Szára    jó   talajban 1  méterig    is  megnő,  elágazó, ötszögletű, tövén 1—2   ujjnyi   vastag,   szívós,   alul   sertés,   felül   ragadós,   mi­rigyes szőrökkel  borí­tott .   Levelei szórt  állá­súak,  10—30 cm hosszú­ak,    molyhos—szőrösek, hosszas,     lándzsás    kerületűek,  öblösen   fogasak vagy      hasogatottak ,  alfogak     szúrós  hegyűek, a felsők a száron röviden lefutók.    Virágfészkei  a hajtások   végén    állnak, tojás   alakúak,  3—4cm szélesek  gallérleveleik szúrósak  A   virágok   sár­gák;    júniustól    nyílnak. Kaszattermései kb . 8 mm hosszúak,   hengeresek, görbültek, sűrűn  mély bordájúak  serteszőrűbóbit a    mellett   mégkeskeny,       fogas     élű    koronáeska  is     szegélyezi     csúcsukat. A   növény   hajtásának   felső,   30—40cm    hosszú    virágos,   leveles részeit,    valamint az  oldalhajtásait kell  begyűjteni. Learatásaután  még  dús sarjúhajtásokat  fejleszt. Szigorúan  árnyékos helyen  szárítandó,  mert  napfényre  rendkívül érzékeny,  hamar kifakul.  Kb .5  kg  frissből   lesz  1  kg  száraz   áru . A    drog   (Cardui    benedicti   herba)    knicin   glikozidikus     keserű­
anyagot,      sok   nyálkát ,   8%    cseranyagot,   gyantát ,   nyomokban  illóolajat,   nikotinsavat   stb .  tartalmaz .   Fontos  likőripari   nyersanyag.   Teája   étvágyjavító,   emésztést serkentő,   epehajtó,   sárgaság   elleni   hatású .   A   termése   25 %  szappangyártásra   alkalmas    zsírosolajat     tartalmaz.  Termesztése.     A   benedekfű     termesztésére       laza  homoktalajon kívül   minden   másfajta,   jó      erőben   levő   talaj   megfelel. Magját     április   elején   60   cm   sortávolságban      állandó    helyére
vetik ,    majd    a   növénykéket    30   cm    tőtávolságokra egyelik. A    magokról     a szőrbóbitákat       elvetésük    előtt  le  kell   koptatni . A    növényt     virágzása     kezdetén     kell  learatni,    majd    szigorúan napfény kizárása mellett kell megszárítani,  ősz felé rendszerint másodszor  is  aratható .