Farkasalma

Pipavirág. Aristolochia clematitis L. Mérgezo! A farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjába tartozó, par   lagokon, cserjés helyeken, vetések szélén élo, évelo növény.   Gyökértörzse kúszó, elágazó, tagolt, ceruza vastagságú, sárgásbarna színu. Szára 40—60 cm magas, felálló, hajladozó.  Levelei szórtállásúak, hosszúnyeluek; lemezük 10—15 cm hosszú, tompa háromszög alakú, mélyen szíves vállú, ép szélu,  kopasz, húsos. Virágai a levelek hónaljában csoportosan állnak,  2—3 cm hosszúak, világossárgák; a lepel az alján felfúvódott,    cso alakú. Termése diónyi, lecsüngo, benne háromszög alakú   nagy magokkal. Az egész növény jellemzo, kellemetlen szagú,  undorító, keseru ízu. Májustól virágzik.  A növény kifejlett, ép, egészséges  leveleit kell gyujteni. Beszáradási arányuk 4—5:1. A drog (Aristolochiae folium) arisztolohiasavat, keseruanyagot, illóolajat, cseranyagot, gyantát, C-vitamint és baktérium ölo anyagot tartalmaz.  Belsoleg használni veszélyes, és semmiféle betegség ellen sem    indokolt (a mai ismereteink szerint). Forrázatát külsoleg sömör,   ótvar, ekcéma ellen, valamint nehezen gyógyuló sebek, gyulladásos testrészek borogatására használják. A gyökér (Aristolochiae vagy Saraceniae radix) 0,5—1,0%  arisztolohiasavat (arisztolohia sárga), gyantát, keseruanyagot,  cseranyagot és illóolajat tartalmaz. Fürdot vagy borogatót készítenek belole reumás és ízületi bántalmak kezelésére. Kehes lovakat is gyógyítanak vele.